Hollós Gábor a Frankensteinről

​

- A nagy klasszikus regények közül miért pont a Frankensteint választottad ki, hogy színre vidd?

 

- Mary Shelley klasszikus regénye rendkívül összetett alkotás. Az írónő remek konstrukciót alkotott, történetét mind a mai napig izgalommal veszik elő különböző alkotók. Főleg a regény fantasztikus elemeit domborítják ki, a Lény megjelenítésére fektetve a fő hangsúlyt. Holott ennél jóval többről van szó. A történet az emberi lét két alapvető szélsőségét mutatja be: az embert, mint Isten képmását, a tudásra törekvőt, az alkotni képeset, az önmagát felülmúlót – ennek megtestesítője Viktor Frankenstein a tudós. Teremtménye a Lény pedig az ember, mint céltalanul világba vetett, kiszolgáltatott, aki kicsi, fél és nem találja helyét.

Számomra már önmagában inspiráló volt az is, hogy mennyi adaptációja született a történetnek, melyek nagyrészt messze elmaradtak az eredeti mű filozófiai mélységeitől, melyekről mindenki hallott, mégis kevesen hallottak Shelley eredeti regényéről.

Úgy gondolom, egy színdarab megrendezése eleve adaptáció. A rendező mindig az adott történetet szűri át saját személyiségén, világlátásán, aktuális érdeklődésén. Egy regény színházi előadássá történő adaptálása során ugyanez történik, csak az alkotó számára még kevésbé kötött a mód, ahogyan a történetet megformálja. Ezt a szabadságot szeretem. Korábban is hoztam már létre előadást irodalmi művek adaptációjából, melyek szövegét is részben én írtam (Fazekas: Ludas Matyi, Hauff: Kőszív, Hellstenius: Elling) azonban ez az első eset, hogy az eredeti műből egy mondatot sem használok fel. Cserébe rengeteg a vendégszöveg. Wikipédia idézet, dalszöveg, vers, internetes idézetgyűjtemény, különböző szakszövegek.

 

- Miért tetted át a cselekményt napjainkra?

 

- A cselekmény eleve fiktív világban játszódik, hiszen az emberteremtés, tudomásom szerint eddig sem volt lehetséges. Ugyanakkor mindig izgatta az ember fantáziáját. Ma talán közelebb vagyunk hozzá mint valaha, talán valahol, titokban már történik is.

A történet tanmese, ami arra figyelmeztet, milyen veszély leselkedik a magára hagyott, elhanyagolt, feleslegessé vált emberre, és milyen veszélynek van kitéve az elbizakodott, önmagát Istennek képzelő. Mindez nem csak a Lényre és Frankensteinre igaz, hanem az összes többi szereplőre is. Napjainkban talán fokozottabban, mint korábban, hiszen ma több lehetőséggel közül választhatunk, és sokkal inkább a saját felelősségünk, hogy mi lesz belőlünk, mit kezdünk az életünkkel.

 

- Melyik a regénynek az a gondolatmenete, amit kidomborítasz a rendezésedben?

 

- Számomra a regény legfontosabb motívuma a mindent átható szeretetéhség. Kísérletek bizonyítják, hogy ha egy kutya soha nem kap simogatást, elpusztul.

Az ember, ha nem kap szeretetet, veszélyessé válhat.

 

- A teremtmény létrehozását majd Frankensteinnel való kapcsolatát inkább tekinted egy isten és teremtménye vagy inkább egy szülő és gyermeke kapcsolatának?

 

- Mindez egyben. A történet több síkon is működik, ez benne a jó. Frankenstein és teremtményének viszonya leképezése egy Isten és általa magára hagyott ember, de ugyanúgy egy szülő és magára hagyott gyermeke viszonyának is.

Még mélyebb összefüggéseit tekintve: bárminek, amit szeretnénk visszacsinálni, de nem lehet. Szól a felelősségről, a „visszatáncolás” áráról.

 

- Mennyire befolyásolt a mű kiválasztásánál, hogy az elmúlt években rendkívül népszerű lett a téma? A Londoni National Theatre előadását élőben közvetítették a világ minden részén Benedict Cumberbetch-csel és Jonny Lee Millerrrel a főszerepben. A Penny Dreadful című sorozatban pedig viktoriánus motívumokat (többek közt a Frankensteint) vonultatják fel.

 

- A Danny Boyle-féle verzióról hallottam és részleteket is láttam belőle. Rögtön tudtam, hogy én nem úgy fogom rendezni. Miután elkezdtem foglalkozni az adaptációval, akkor fedeztem fel, hogy folyamatosan születnek újabbak és újabbak, és a téma ma valóban reneszánszát éli. A Pesti Magyar Színházban előttünk három héttel tartanak Frankenstein premiert, melyben a volt szegedi színész, Horváth Illés játssza a Lény (ott Kreatúra) szerepét. Amerikában sorozat készül melyben a tudós immár nő, Victoria Frankenstein néven, természetesen mai környezetben. Idén mutatnak be egy Frankenstein adaptációt Daniel Radcliff (Harry Potter) főszereplésével. Egy éve itt a szegedi plázában láttam az Én, Frankensteint, 3D-ben, aminek az eredetihez csak annyi köze volt, hogy ebben is szerepelt a hullákból összerakott lény.

Nem tudom, mi lehet az, ami miatt mások is éppen most veszik elő a témát. Lehet, hogy van valami a levegőben.

 

- Azon kívül, hogy áthelyezted a cselekmény idejét, van-e olyan gondolati vagy egyéb eleme a szövegkönyvnek, ami gyökeresen eltér az eredeti műtől? Ha igen miért?

 

- Az adaptáció hűen tükrözi a regény gondolatait. Ami számomra fontos, hogy ezek a gondolatok ma is, minél tisztábban megszólaljanak. Ezért az adaptáció nyelvezete alapvetően mai – ami alatt nem káromkodást vagy pongyola nyelvhasználatot értek! Játszom a különböző stílusokkal. Költői részek, szabad improvizáció és szikár szakszövegek váltakoznak. Ugyanez jelentkezik az egyes részek játékstílusában.

Fontosak a műfajbeli különbségek: Shelley eredeti műve regény, míg mi színházi előadást csinálunk. Ő a 19. század elején volt kortárs, mi ma vagyunk azok. Ő is és mi is igyekszünk hűen tükrözni a kort, akinek szólunk. A fő különbségek ezekből adódnak majd.

 

- Kiknek ajánlod az előadást?

 

- A hangsúlyt az emberi történet kidomborítására helyezem, és a történet több értelmezési síkkal rendelkezik, így jó szívvel ajánlom mindenkinek. Az előadás egyszerre lesz nagyon érzelmes, ugyanakkor ironikus. Lehet rajta majd nevetni és sírni is.

Élő zenével játsszunk, a zene szervesen fonódik össze a színpadi cselekménnyel. Így azoknak külön ajánlom az előadást, akik szeretnének olyan zenés színházat látni, ami nem operett és nem musical.

Varsányi Anna

 

 

Egyszerre tragikus és röhejes a világ címmel itt olvasható egy tavalyi interjú Hollós Gábor rendezővel.

Munkásságáról itt tájékozódhatnak.